Utaslista
Matyi, Zsófi, Kristóf, Tamás, Judit, Geri, Marci;
Dani;
és Viktor, aki a képet készítette.
Az útvonalakhoz román-magyar kisszótár:
vârful = csúcs
lac = tó
cabana = (turista)ház
0. nap (2014.08.03.)
Útvonal: [Budapest - Arad - Déva - Nagyszeben - Sebeşu de Sus (Oltfelsősebes) – ]Moaşa Sebeşului (patakvölgy)
Odautaztunk a bérelt kisbuszunkkal. Az M5-ösről leterelték a népet baleset miatt, nyomultunk Kecskeméten keresztül. A határon kezdetként máris hosszú sorban állás után sikerült romániai útdíjat fizetni.
Nagyszebenben Viktor meghívta a csapatot egy csomag jégkrémre.
A szelíd patakvölgyben sokan piknikeztek a falubeliek közül. Mikor az utolsó ilyen csapaton is túljutottunk, kipakoltunk a buszból, és mivel ma még nem akartunk gyalogolni, felállítottuk az alaptábort. Hamarosan eleredt az eső, kucorogtunk egy darabig a csomagtérben, hogy legalább együtt lehessünk. Aztán Dani és Viktor visszavitték a buszt a faluba biztonságba helyezni, és hoztak fel gyalog ivóvizet. Az esőtől még tüzet sem tudtunk rakni. Azért többen megfürödtünk a patakban, pedig vagy egy kilométerre volt a lapos part.
1. nap (2014.08.04.)
Útvonal: Moaşa Sebeşului völgye – Culmea Moaşa – névtelen menedékház.
Nagy nehezen eldöntöttük, hogy a hivatalos romániai időt fogjuk használni (elég könnyű összezavarodni, amikor egyik telefon magától átáll az időzónák között, a másik nem ☺).
A völgyben, lassan elhagyva a falusiak által is járt részt, elénk jött erdei iskolájából Józsi bá ("Nagypapa"). Mielőtt szóhoz tudtunk volna jutni, rájött, hogy értünk magyarul, bemutatta nekünk tevékenységét, íratott velünk a vendégkönyvbe, és átadta a névjegyét.
Kora délután érkeztünk a menedékházhoz, magasságban vagy félúton járhattunk az áhított gerincig. A személyzet része volt egy angolul tudó legényke is, akitől megtudtuk, hogy a meteorológiai szolgálat vörös viharriasztást adott ki a hegygerincre, egész másnap reggelig. Nem mertünk továbbmenni, lesátraztunk náluk fejenként öt lejért. Tüzet raktunk, többen főzőcskéztek.
Megérkezett Kristóf (aki kicsit később jött utánunk egyénileg), és elmesélte úti kalandjait.
Eleredt az eső, behúzódtunk sátrainkba.
Eldöntöttük, hogy másnap 5-kor fogunk kelni, hogy a lemaradásunkat behozzuk. (Micsoda naivitás. Mármint nem a felkelés, hanem a behozás.)
Közben egyre több gyalogtúrázó érkezett és vert tanyát, soknemzetiségű sátortábor épült fel körülöttünk.
Az 5 lejes szolgáltatás része volt a rézsűbe eszkábált Csap is, ott pancsoltunk fürdőruhában.
Éjjel a ház szemtelen macskája (legalább) két sátorba bemászott a mieink közül, élelem és meleg után kutatva. Az érintett csapattagok elég ijedten ébredtek.
2. nap (2014.08.05.)
Útvonal: Culmea Moaşa – Şaua Surului – Curm. Rosiilor – Vârful Budislavu – Portita Avrigului – Lac Avrig (2007 m).
Feljutottunk hát a gerincre.
A tavacskánál tanácskoztunk néhány más túrázóval (meglepően használható az angol), amiből kiderült: a következő menedékház 4 órányi gyaloglásra van, tehát már nem érjük el a délután három órai vihar előtt. Így hát megint a letáborozást választottuk.
Bementünk a tóba fürdőruhában, de szép tiszta vize annyira hideg volt, hogy senki nem maradt benne pár kartempónál tovább.
Nézelődtünk, eszegettünk, mászkáltunk a tengerszem körül. Nagyon szép volt ez a katlan. Az immár második félnapnyi tétlenségtől az egésznek kezdett inkább nyaralás hangulata lenni gyalogtúra helyett. Sajnos ilyen magasságban már nincs mivel tüzelni (palackos gázt kivéve), pedig milyen jó lenne körbeülni.
Dani és Viktor elindultak lefelé ivóvízért, de végül nem jutottak el odáig időben.
Ismét érkeztek más túrázók, felépült a soknemzetiségű sátortábor, csak ezúttal szanaszét szórva, mert nehezen lehetett vízszintes helyeket találni a tó körül.
Eleredt az eső, ami jégesővel folytatódott. Az ivóvízküldetésből visszaért Dani azalatt is szanaszét ázott, mialatt a lányok sátrától visszaért a mienkig.
Másnapra 20 mm esőt ígértek (az előrejelzéseket mindig más túrázóktól tudtuk meg). Kb. ekkor tudatosult bennünk, hogy ha meg akarjuk előzni a napi vihart, akkor minden reggel 5 körül kell kelnünk. Így is döntöttünk.
Nagyon hideg, szeles, esős éjszakánk volt, Geri és Marci sátra alatt folytonos vízfolyás alakult ki.
3. nap (2014.08.06.)
Útvonal: Lac Avrig - Vârful Gârbova - Vârful Scara (2306 m) - Şaua Scării - Vârful Musceaua Scării – Vârful Şerbota (2331 m) – Piscul Şerbotei – Cabana Negoiu (1546 m).
Nagyon álmosan és fázva ébredtünk, de a katlan alacsonyabbik oldala felőli napkelte gyönyörű volt.
Következett az Ivóvízszerzési Projekt, melyet az egyre növekvő óvatosság jellemzett. Először Dani lejjebb ment a tótól, ahol egy helyen víz fakadt, és töltött valamennyit. Aztán meggondolta magát, és páran felmentek kb. 80 méterrel magasabbra egy másik vízfolyás forrásaihoz. Aztán Geri és én is felmentünk ugyanoda, de minket már figyelmeztettek, hogy először a forrás fölött is mindig nézzünk körül, mert az egész hegyoldal tele volt birkaürülékkel. Mindennek ellenére indulás előtt elfogadtunk egy jó adag víztisztító tablettát szlovák túratársainktól. (Amit aztán nem is nagyon használtunk fel, inkább a következő víztöltő helyen kiöntöttük a bizonytalan vizünket.) Ezzel el is telt 3 és negyed óra ébredéstől indulásig.
Indulás után Marci leejtette egy palackját a völgy irányába. Szépen lassan pattogott lefelé, és mivel a hideg víztől még párás volt, ahányszor úgy tűnt, hogy megáll, mindig megcsúszott, és továbbindult. Ott hagytuk.
A következő nyeregnél készült a fenti csoportkép.
Az 1. számú pásztorral konzerveket cseréltünk nagyon sós juhsajtra (Viktor a mindenhova kaput nyitó tolmácsunk). A HACCP előírásainak megfelelő higiéniával adagolta ki (ételmaradékos zsebkés, köpés, nadrágba törlés).
Lassan leszállt a köd, a következő nyeregben találkoztunk egy hatalmas, de barátkozós pásztorkutyával, akit nagyon érdekelt a müzliszelet.
Kicsit odébb Gandalfként jelent meg a ködben a felettünk magasodó sziklán a 2. számú pásztor, és nyitó szózata után onnan elénk lejőve öngyújtót kért tőlünk. Örökbe. Csak lassan esett le, hogy ez neki mekkora segítség ahhoz képest, mint ha magának kéne szereznie, de utána rögtön neki adtam az egyikemet. Vicces ez a cserekereskedelmi és szívességi piac itt a kapitalista gazdálkodástól távol.
Kis esőben keltünk át a hágón, és a Piscul Şerbotein olyan tájon ereszkedtünk le, hogy mesében éreztem magam. Egyenesen lefelé haladtunk a mellékgerincen, a sziklás-gyepes-áfonyás magassági övben, az eső már elállt, de még felhők gomolyogtak mindkét oldali, lélegzetelállítóan mély völgyben. Hol ez, hol az a részlet bukkant ki mögülük. Talán Izland lehet ilyen.
A fenyőerdőkbe érve beért minket Oszkár, az egyik román turistacsapat fél napra önálló útvonalat választott magyar tagja, elbeszélgettünk vele, miközben megint csöpögött az eső.
Ma azért végre gyalogoltunk rendesen. Azért ereszkedtünk a szokásosnál jóval lejjebb éjszakára, hogy ha másnap az időjárás miatt nem tudnánk a Negoiu csúcsot megcélozni, akkor is legyen hova mennünk. A turistaházban szobát kértünk sátorhely helyett. Enyhén kísérteties volt ez a szállás. Minden rettenetesen kopott volt. Egy állítólagos előre bejelentkezett 20 fős csoport miatt a zuhanyzót nem használhattuk, hogy el ne fogyjon a meleg víz (senki sem találkozott velük reggelig). Egyedül a férfi mosdóban lógott kicsit magasabban egy csonk csappal, közvetlenül a piszoárok mellett egy rozsdás középlefolyó felett, ha valaki tisztálkodni akart. Az újonnan épült latrinájuk szebb volt, mint a vízöblítéses WC, és az ágyaik sem voltak kényelmesebbek, mint a polifoamjaink a talajon. A szobában, ahol öten aludtunk, a kukát pillanatok alatt megtöltöttük az elmúlt három napnyi szemetünkkel. ☺
Az erkélyen sóletet melegítettünk gázfőzőn - mert vendégkonyhájuk sincs -, nagy vidámság volt, közben megérkezett az ígért 20 mm-nyi felhőszakadás. Majd lementünk a konyhára forralt borozni, sörözni és kekszelni. Viktor fényképezőgépének a memóriakártyájáról vagy 20 perc munkával sikerült átlapátolni 4 képet a butatelefonomban levőre. De most ezért lehet itt a csoportkép. ☺
4. nap (2014.08.07.)
Útvonal: Cabana Negoiu – Pr. Sărăcii völgye - Şaua Cleopatrei - Vârful Negoiu (2535 m) – Strunga Doamnei – Lac Călţun (2135 m).
Dani 5-kor úgy ítélte meg, hogy elég tiszta az idő, ezért felkeltett minket, hogy megyünk a Negoiura. Az indulásunk egyébként nem volt gyorsabb, mint a sátortáborokból. ☺
Ahogy kiértünk az erdőből, és átkeltünk a Pr. Sărăcii nevű vízfolyáson, az volt a másik kedvenc pillanatom a túrán. Széles völgy, dús gyep, csobogó patak, reggel nyolc órai lapos napfény, és a vándorok lépkednek át a patakban álló köveken - tisztára mint az új-zélandi vagy skandináv fantasy filmekben, csak most én is itt vagyok. ☺
Şaua Cleopatreiig hosszas meredek emelkedőn vánszorogtunk fel, majd kis szintben haladás után gyök 2-vel mentünk fel négykézláb a Negoiu szikláin. Gyönyörű körpanoráma várt minket a csúcson, Viktor készített is egy kamu (fél)panorámaképet, amin a csoport kétszer van rajta.
Dani tíz perc után indította tovább a csapatot - ha nem lett volna már bennem egy-két csúcscsoki, lázadoztam volna. (Pedig később pont jól jött ez az időzítés.) Ezután találkoztunk először fém kapaszkodókkal.
A Călţun tónál a hatalmas fém félhengerben vészeltük át az esőt. Megint a szokásos soknemzetiségű, egymással angolul kommunikáló társaság szorongott mellettünk - egy részük eddigre már-már útitársunkká vált
Amikor elállt az eső, felvertük a sátrakat - már aki nem akart az atombunkerben aludni -, aztán megint hosszasan esni kezdett. Bebújtunk. Ettünk, aztán írtam túranaplót, aztán bealudtunk Danival, felébredtünk, aztán elintéztük egy nagyon hosszú bizalmas megbeszélnivalónkat - és még mindig esett.
Erősen lehűlt a levegő, és a szél állandóvá vált. Fagyoskodva készítettünk feljavított babgulyáskonzervet a Faraday-kalitka előtti kövekből rakott fal mellé bújva. Most aztán igazán jól jönne egy tábortűz.
Ennek ellenére a csapatból legalább hárman megint megmosdottak a tóból kifolyó vízfolyásban. Csak nézek, micsoda tisztaságigény jellemez minket. Engem inkább az ösztönzött, hogy elmondhassam: a turistaház volt az egyetlen szállásunk, ahol nem tudtunk fürödni. ☺
Ez egy felkapottabb helyszín volt, emiatt mindenhol szemét volt szanaszét, meg ezúttal már nem birkakaka, hanem emberi.
5. nap (2014.08.08.)
Útvonal: Lac Călţun – Vârful Lăitel (2390 m) - Vârful Paltinului (2399 m) (alatt) – Lac Bâlea – Transzfogarasi országút – Cabana Cascada Bâlea (1234 m).
Éjjel úgy éreztem, hogy a szél szó szerint keresztülfúj a sátrunkon. Már minden ruha rajtam volt, és fáztomban még mindig nem tudtam aludni hajnalban, fel kellett ébresztenem Danit, hogy elkérjem az űrcsomagját (gyengébbek kedvéért: alumínium hőtükör takaró).
Itt elég volt már csak 6-kor kelnünk, amiről Viktor nem értesült, és 5-kor jött a sátrunkhoz érdeklődni, hogy mi van.
Az eddig megszokottnál hidegebb reggelben indultunk tovább.
A Bâlea-tónál visszatértünk a civilizációba. (Az eredeti terv szerint ez csak egy pontnyi érintés lett volna, aztán vissza a természetbe, de a korábbi napok időjárási akadályai miatt ez már a túra befejezésének a kezdete volt.) Öt kristálytisztán természetben töltött nap után sokkolt a világ minden táján ugyanolyan kamu kirakodóvásár, a kétlejes mobilvécék előtt álldogáló esernyős-övtáskás néni, és az autóval érkezett, a völgy vagy a tó előtt szelfiző, magukat turistának képzelő átvert egyének. Nagyon elborult a hangulatom. A kürtőskalács mondjuk jó volt. ☺ Egy olyan pagodában találtunk menedéket az eső előtt, amit két év építkezés után 21-én terveznek átadni, körbe is volt szalagozva, tényleg nem is volt teljesen kész, de ez senkit sem zavart, és eddigre már mi is kezdtünk simulni Románia szokásaihoz.
A gokartpálya-szerűen kanyargó transzfogarasi országút mellett, aminek városi szintű forgalma van, baktattunk lefelé. Túl gyors volt ez a visszatérés így, még magát az országutat is egy hatalmas természetrombolásnak láttam ilyen napok után. Jó lett volna valami olyan fokozatosság, ami a gerincre feljutáskor is megadatott - kényszerűen. ☺
Újra eleredt az eső, majd igazi felhőszakadás következett nyílt terepen. Danival, Viktorral és Judittal találtunk egy sziklahasadékot, ahova behúzódhattunk. Meghallgattuk a mobilomról a Tolcsvay Trió Esőben c. számát, amit minden elázós túrán le szoktam játszani az aktuális csapatnak. Dani továbbindulás előtt becsúsztatta az N·104 forintos okostelefonját az esőkabátjában valamibe, amiről így rögtön kiderült, hogy az nem zseb, és a teló a mélységes sziklaüregben koppant valahol. Dani egy pillanatra átgondolta élete jelenét. ☺ Lámpákkal a keresésére indultak Viktorral, és megtalálták az egyik utolsó olyan kövön, amelyikig még épp be lehetett érni karral.
Csuromvizes erdőben érkeztünk a felvonó alsó állomására. Az étterem néptelen teraszán kezdtünk csövezni, szárítkozni, gázfőzővel vizet forralni. Két lengyel fivér is sokáig mellettünk főzött, akik Lengyelországból bicikliztek Görögországba. Dani és Marci elmentek, hogy visszastoppoljanak a kisbuszunkig. Főztünk, csokiztunk. Újabb intenzív eső borította el a környéket.
Este hétkor az étterem személyzete az igazgató utasítására kidobott minket. Arrébb mentünk, pont, amikor megint csöpögni kezdett. Egy épülő kis ház teraszára menekültünk és folytattuk a főzést nagyon szűkösen, ez már tényleg hajléktalan hangulatú volt.
Még mielőtt a busszal visszaértek volna, medvét láttunk átsétálni az úton. Páran megint elmentünk patakban fürdeni.
Eredetileg még egy utolsó éjszakát el akartunk tölteni szabad ég alatt e parkoló mellett, vagy az eggyel lejjebbi mellett, s reggel hazaindulni, de már annyira vizes, sáros és hideg volt minden, hogy az egész csapat helyeselte, hogy induljunk azonnal, s utazzunk éjjel.
Utolsó nap (2014.08.09.)
Útvonal: Cabana Cascada Bâlea[ - Nagyszeben - Déva - Arad - Budapest].
Kényelmetlenül aludtunk a kisbuszban. Ködön verekedtük át magunkat, belógó faág karcolta meg a fényezést. A határ előtti utolsó 100 km-en Dani vezetés közben szinte folyamatosan kiabálva szidta Romániát, állítólag azért, hogy ne aludjon el. Így én sem aludtam el.
Lejöttünk az autópályáról, és Juditot kiraktuk Szegeden hajnali 5-kor. Érdekes meglepetés lehetett a családjának.
Útközben befejeztük az elszámolást.
Végállomásunkon, a Blaha Lujza téri parkolóban Dani álmosságában a zsebében levő szeméttel együtt az autókulcsot is kidobta egy köztéri FKF-es konténerbe. Aztán eszébe jutott, és belemászott érte.
Köszönjük szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése