Kelet-Európa 2010. ápr. » 1. rész: Utazás Varsóba

Vajon ciki reggel nem tudni, hol fogok este aludni külföldön?

15-e, csütörtök esti indulással vettem vonatjegyet Varsóba. Ott CouchSurfing-ezni akartam (ez egy nemzetközi önkéntes szállásadó, idegenvezető és programszervező hálózat, amihez bárki csatlakozhat, és annyit járul hozzá, amennyit tud és akar; legnagyobb előnye, hogy turistaként helyi embereknél lakhatsz a felkeresett városban, általában ingyen). Szó szerint senkinek nem volt megfelelő az időpont a helyiek közül, egyedül csak egy Raymond nevű ausztrál fiúnak. Raymondnak többször is írtam, hogy egészen pontosan mikor és hova érkezem meg péntek reggel, ő meg mindig csak annyit válaszolt, hogy jó, akkor majd találkozunk (a vonathoz nem jön ki értem). Amolyan nemtörődöm, impulzív, de nagyon készséges valakinek tűnt.

11-én, vasárnap (mivel 12-től 14-ig meg egy belföldi konferenciára mentünk, ez volt az utolsó otthon töltött napom) írtam neki, hogy most már küldje a részleteket. Azt válaszolta, hogy azt csak pénteken tudja majd, hogy pénteken mit akar csinálni. Így mentem el a belföldi háromnapos konferenciára. Ott volt internet, írtam neki kedd este, hogy írjon már valamit. Erre nem válaszolt. Be sem lépett a CouchSurfing felhasználójával két napig. A vonat csütörtök este indul, a jegyen módosítani nem lehet.

Itt kezdődött a thriller. Szerdán délelőtt elkezdtem írni pár varsóinak, akik nem tudtak fogadni, de adtak mobilszámot, hogy lehet, hogy segítségre lesz szükségem pénteken. Raymondról a vendégei csupa jót jeleztek vissza (ez megjelenik az adatlapján), azonosított tag, adománnyal segítette a rendszert, és "jótállást/kezeskedést" is kapott már más tagoktól, így csak azt tudtam elképzelni, hogy eltörte a lábát...

Szerdán este még mindig semmi válasz Raymondtól. Még 24 óra indulásig. Talán életemben nem aggódtam még ennyire. Találtam egy olyan tagcsoportot a CouchSurfingben, hogy Last Minute Couch In Warsaw City (couch = kanapé, de itt: szállás). A témakiírás szerint (mely a csatlakozás és hozzászólás feltételeit is rögzítette), a fórum célja a "zéró politika": a normál szálláskérést kiegészítve itt Varsó egyetlen vendége se maradjon fedél nélkül a város több mint ezer vendégfogadója jóvoltából, akármikor is jelentkezik! De ez olyan szintig, hogy - ezt olvassátok el, ha tudtok angolul: SOS! We're stuck in the railway station (3rd april) szóval bármilyen feszült voltam, azért ezen még én is jól szórakoztam, hogy hát akkor még nem reménytelen. Igen ám, de a csoportnak maga Raymond is tagja. Ha kiküldök ide egy segélykérő üzenetet, azonnal elvesztem a bizalmát, és talán nem is enged magához. Úgyhogy inkább még mindig csak magamban izgultam. Este fél tizenkettő volt, bámultam a képernyőt, rágtam a körmöm, és tudtam, hogy hiábavaló is lefeküdnöm.

Csütörtök reggel, kialvatlanul, még 12 óra - Raymondtól még mindig semmi válasz. Küldtem egy üzenetet ebbe a Last Minute fórumba, de egyben Raymondnak is, hogy meg ne bántódjék ezen. Bementem a munkahelyemre az utolsó napra, azon gondolkodva, hogy most állhatok neki a befejezendő teendőim helyett ifjúsági szállást nézni Varsóban, biztos, hogy csak hitelkártyával lehet előre foglalni (ami nekem nem véletlenül nincs), és a hétvégi gyászszertartások miatt a helyszínen keresve Varsó úgy tele lesz, mint annak idején Betlehem.

Mire beértem a munkahelyemre, Raymond válaszolt. "Bocs, két nagyon elfoglalt napom volt a munkában. Itt vannak a részletek - azt hittem, már korábban elküldtem neked." Úúúúúúú... (A részletek szerint a központi bevásárlóközpontban (kb. mint nálunk Budapest-Nyugatinál a WestEnd) venni kell egy lengyel SIM-kártyát, küldeni neki egy SMS-t, meg kell keresni a metrót, lemenni az aluljáróba, aztán jobbra, aztán egyenesen, aztán két háztömböt előre, aztán a mellékutcán jobbra, és a 35-ös kaputelefont csengetni adott címen - szóval azért nem olyan magától értetődő dolog.)

A főnököm azt mondta, csak akkor vihetek számítógépet, ha sikerül indulásomig vennünk egy másodikat. A belföldi konferencia miatt csak a megbízottunk tudott vele foglalkozni, és a főnök még csütörtökön is csak délután tudta hozni, mert délelőtt dolga volt. Akkor viszont az újat adta ide. Másfél órám volt egy teljesen friss, kipróbálatlan gépet minden programmal és adattal felkészíteni egy külföldi utazásra, amin olyan operációs rendszer volt, amit még soha nem használtam! (Windows 7) Búcsúzóul a lelkemre kötötték, mintha ugyan nem aggódtam volna emiatt is épp eleget!!!, hogy nagyon vigyázzak a cég értékeire, mert különösen egy vonaton Kelet-Európában ki tudja, mi érheti.


Vonatozunk!

Na, de végre kezdetét vehette az utazás. Próbáltam most már lazítani, és élvezni, hogy teljesül két gyerekkori álmom: éjjeli fekvőhelyes vonatozás külföldre, és Varsó. Nekem nagyon tetszett, ahogy megelevenedett előttem az, ahogyan elődeink a XIX. században utaztak (és a mai repülőre szállás helyett próbálták a vonatot meg a hajót minél kényelmesebbé, úribbá tenni). Szinte láttam magam előtt a gőzmozdonyokat, a szögletes bőröndöket, a pályaudvaron a galléros cipőtisztító fiúkat.

Egy lengyel, és egy Magyarországon élő ázsiai fiúval utaztam. A 4 személyes fülkébe szóló jegy azt jelentette, hogy a 6 fekvőhelyes fülkébe adtak el négynél nem több embernek helyet... (a lengyel útitársam szerint ilyet a MÁV-START-ot kivéve más vasút még nem csinált). A személyzet az éjjeli vonaton egy kicsit - nem sokkal - jobban törődik az utasokkal, mint a nappalin: utaslista (pontosabban utaslétszám) volt náluk fülkénként, összeszedték a jegyeket, hogy mindenkiről tudjanak, reggel ébresztettek, és az egyik még angolul is tudott kicsit. A számítógépet a bőröndbe dugtam, amit egész úton csak úgy mertem kinyitni, hogy ne lássék benne a gép táskája. :-)

Nekem az esti lefekvésről komolyan a Tesz-Vesz város volt az utolsó emlékem; vártam, hogy "Éjszakára a kalauz az üléseket ággyá alakítja", de aztán magunknak kellett megcsinálnunk. A szomszéd fülkékben is volt hely, így csak ketten maradtunk, Varsó-Budapest-Varsó éjjeli utakon tapasztalt és hozzám hasonlóan magas lengyel útitársam tanácsára az egymás feletti 3-ból a középső fekvőhelyeken aludtunk. Kicsit még ez is rövid volt, nyomtak a szélei, a fülke meg túl volt fűtve. De csak az éjszaka közepéig, utána lehűlt, nehogy végig tudd aludni öltözködés nélkül. Bár én nem ettől nem tudtam elaludni sokáig, inkább olyan izgi volt az egész, úgy örültem neki.

A vonat a késve indulása ellenére olyan pontosan érkezett, hogy ha nagyon-nagyon ügyes vagyok, vagy van helyismeretem, elértem volna az aznap reggeli kaunasi csatlakozást, úgy, hogy jegyet is tudtam volna venni rá. Varsó-Központi a legrondább pályaudvar, amit valaha láttam. Föld alatt van, és minden SZÜRKE.